Horváth István : Hatalom

 

 

Elhatároztam, hogy nem halogatom tovább.

Rendezgetem magam kívül is, belül is.

Magam elé nézve ülök az orvosi váróban.

Néhány higgadt szó, bizakodó tekintet.

Lassan elcsöndesül minden körülöttem.

Jól eső érzéssel tölt el, hogy képes vagyok fegyelmezni magam.

Mégis, valahogy lassan telik az idő.

Mire föleszmélek, már az előttem lévő is bement.

És akkor, valami eszembe jut.

Érzem, hogy néhány pillanat alatt kiszáradt a szám.

De efölött, már nincs hatalmam.

Egyedül maradtam.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth István
Szerző Horváth István 125 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.