Sonkoly Éva : nem lehet…

 

 

Virággal kezembe’

utat álmodok,

valahova messze.

 

Virágok napján,

vasárnap…

bűnökért bocsánat.

 

Előtte még vár a sötét,

Ő átkelt időn, téren.

Halt érte, értem.

 

– Nincs halál –

zúg fülembe.

Hallod-e?

Legutóbbi módosítás: 2014.04.13. @ 10:52 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 577 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"