Tóth Zita Emese : Visszaható képmás

 

Egyre többször szimulál a boldogság,

az őrület vizeletével körbe jelölte,

azóta magában fortyog,

és mindennap ökölbe rándul a szív,

az agy pedig tovább támolyog,

mert csak a monoton *nemfigyelekoda*

tartja egyben a két világot

– kint emberek, belül meg én rettegek mindentől-,

végül pont innentől adom fel,

ahol megugrom a tavaszt,

virággá válok és letépem azt.

 

Majd mégis kutyául érzem magam

– hűséges maradok a fülemben suttogó filmzenéhez-,

és dúdolom az utcán, a parkban,

és mindent túlmisztitifikált kliséhez hasonlítok,

ordítok a torkodban,

te némán húzod el a szád;

ne szimuláld a boldogságot,

az őrület vizeletével körbe jelölt,

s míg ökölbe szorul a szív,

az agy csendben tovább támolyog.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.04.13. @ 12:16 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 143 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.