Schifter Attila : Áprilisi eső

 

 

 

Az  emberek  a  gallérjukat  most  összehúzzák, 

s  fehér  virágaikkal,  fejük  lehajtva  fáznak,

megcsalt,  elhagyott  menyasszonyok  a  cseresznyefák, 

ahogy  a  csendes,  áprilisi  esőben  áznak. 

 

Apró  karikagyűrűk  a  folyó  lomha  tükrén 

  tavasz  által  vízbeveszejtett  jegyajándékok   

sértődve  napra,  hogy  reá  többé  nem  sütvén 

és  félve  a  szerelmét,  mint  végzetes  játékot.

 

Majd  rádöbben,  hirtelen  eláll  az  összes  könnye 

megértve,  nem  élhet  a  szeretet  duzzogásból 

s  mintha  megelevenedne  a  Teremtés  könyve: 

elválik  a  világosság  a  csüggedt  homálytól. 

 

A  szürke  felhők  mögül  újra  fénysugár  harsan, 

és  a  természet,  mint  szipogó,  szerelmes  leány 

megint  hinni  akar  benne  ‘s  önmagában,  lassan 

minden  kétséget  az  élet  útjából  félrehány. 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.04.13. @ 08:40 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.