Radnó György : Made in Föld

2014. április


Az emancipáció kreatív, de befulladt,

épp pihen egy cseppet, közben matat

a hosszú borosüvegek árnyékában,

amelyek nagy része zsákmány emléke,

zöld és barna színtörések tükrében

porfogók csak megkövült kamrájában. – Most akkor emlék – azaz fontos – vagy porfogó, azaz nem fontos?

Csapkodó vihar volt mestersége,

amely levél-repeszeket szórt – Tehát a mesterség szólt levélrepeszeket?

az összemálló erdőszerű mesében. – Tehát a mesében szórta.

Benne volt a forgalomban taposó

összeomlás képe is, mint egynapos

felsíró csecsemő világvége,

szeretetbe korcsosult születése. – Ez tehát mind benne volt a mesterségben?

Athén, Görög templomokban szentként zenélt,

az arany, bronz, márvány szent-arcok között,

akik megkötözve könnyezik meg

mindent felélő buzgó életörömeiket.

Az angyalok szájukból nőtt szárnyukkal  – Nem vagyok benne biztos, hogy ezt komolyan gondoltad.

ámulásba merevednek a falon,

s karjaik mint csiszolt csontok nyúlnak

az ismeretlen, láthatatlan orcák felé, – Ha láthatatlan, honnan tudjuk, hogy ismeretlen?

——————————

Végig olvastam, de innen nem megyek tovább. Gyuri, elolvasod és értelmezed, amit írsz? Nem a bántás igényével kérdem, hanem komolyan. Felnőtt, gondolkodó, intelligens ember vagy, ha nem is beszélgettünk sokat, ez azért nyilvánvaló volt. Kérlek, tedd félre a művészi attitüdöt, és legyél csak ami vagy: gondolkodó, intelligens ember. Akiben ott a véna, művészetté, irodalommá formálódik  bármilyen szöveg a keze alatt. Akarni, csinálni nem kell, és mint a mellékelt ábra mutatja, nem is lehet.

 

keresve azt, aminek sosem lesz vége,

és megelégszenek feloldozással a bűnre,

hogy újra kárhozzanak mindennapi betevőre.

A gyilkosok között csak a bűn egyenlő,

te is veszni fogsz, ha nem tekered ki

az ártatlan mit sem sejtő idő nyakát.

Talán csak Jézus hall minket,

s néha feldönt egy faggyú figurát

a mindenbe belelógó glóriájával,

a Made in Föld típusú terepasztalán.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Radnó György
Szerző Radnó György 140 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...