Boér Péter Pál : Kész!

 

 

Begörcsölt a keze, satuként szorította a ceruzát. Nagyon akart rajzolni. Valamikor, a kora hajnali órákban kezdett neki, ám a papír szürkesége beleveszett a naplemente utáni, fénytelen derengésbe. Jórészt emlékezetből csinálta, mert ugyan feküdt előtte egy fénykép, de Kalapos Józsi Szerénáját születésétől ismerte. Sehogyan sem alakult a mű, még mindig grafitpaca szétkenődésének látta az egészet.

— Traktorma!

Kiáltottak a kapu irányából. Ő nem mozdult, de a szívós, már-már kötekedő harsogásra ki kellett hajolnia az ablakon.

— Még egy picit várj Józsikám, aztán megkapod!

— Reggel óta azon dolgozol…

— Te nem tudhatod, mit csinálok itt bent és mit nem. Talán aludtam, vagy a falat javítottam. A padláson is akad munka bőven, na meg két boros flaska is sikoltozik itt bent, nagyon megürültek és ennek egyáltalán nem örülnek. Azt mondják, borral érezték egésznek magukat. Na, most mondd, tudok én velük vitatkozni?

— Hékás! Szomorú szelek fújnak arra, ilyennek még sosem láttalak.

— Te csak várj!

— Megdumáltál, de jó lenne felkapcsolni a villanyt, esetleg egy gyertyát gyújtani. Azt sejtem, hogy szinte vaksötét van odabent.

— Tudsz grafikát készíteni?

— Mifikát?

— Nem egy szál ceruzavonalas rajzot, hanem olyanokat, amilyeneket általában csinálok.

— Olyanokat nem tudok, ezt megmondom, bár nálad sokkal gyorsabban vermelem a krumplit. Kinek-kinek a magáé. Te az ilyen oktalanságokhoz értesz…

A szomszéd végre odébb állt, Traktorma átvette bal kezébe a ceruzát, kicsit megtornáztatta elgémberedett ujjait, a külső és belső félelem egyszerre szállt tova. Visszarántotta kezébe a grafitot, és behunyt szemmel lendült neki. Egyetlen tudatosan irányított vonást sem engedett meg magának, hadd menjen a keze, valami úgyis belülről vezeti. Vagy kívülről és felülről? Talán inkább is-is. Csak annyit érzett, hogy nyugodt boldogság önti el, szívéből ömlik az asszony odapréselődött lenyomata. Ehhez nem kellett sem mérték, sem spekuláció, de még szem sem. Egy adott pillanatban úgy érezte, a külső és belső irányító kikapcsolta. Ezt hallotta: „Kész!” A kicsit korábban még vázlatnak is alig alkalmas próbálkozást meg sem nézte. Kialakult valami egészen más, nem nyögve nyelt erőlködés, ennyit érzett csupán. Átment.

Józsi nyitva hagyta kapuját. a teraszablakon kukucskált, elé rohant.

— Itt az ajándék, szomszéd, most hazamegyek, le kell dőlnöm. Majd holnap én is megnézem, magamnak is szeretnék legalább egy fényképmásolatot.

Józsi köszönömöt sem tudott mondani, még a szája is tátva maradt attól, hogy szomszédja — ha jól értette — nem is látta saját művét. Bement, a kisebbik szobában minden villanyt felkapcsolt. Majdnem hanyatt esett, teljesen olyan volt, mintha Szeréna árnyékban hajat fésülne. Ha nem érezte volna a grafitpor szagát, azt hiszi valami fényképes machináció.

— Szeréna, bocsánatot kérek! Ugye nem haragszol, hogy ilyen későn kívánok boldog születésnapot?

A nő duzzogott, meg sem szólalt. Egy ilyen alak, aki nyugovóra térés előtt kíván visszamenőleges szép napot, nem érdemes rá.

— Nézd, ezt hozam neked!

Ő reflexből, két kézzel nyúlt a teteje felé, de mielőtt széttéphette volna, megállította ujjait. Az égő irányába fordította, és a gyermeki rácsodálkozás őszinteségével fakadt ki belőle:

— Jé, ez épp olyan, mint egy tükör! Ha belenézek, magamat látom, de százszor szebb, mert nem mozog összevissza és minden olyan harmonikus, amilyennek még sosem láttam magam. Gyere ide, te Józsi-Józsi! Már nem haragszom, sőt, a legkedvesebb, legbolondosabb alak vagy a világon! Ki csinálta ezt a gyönyörűséget?

— Ki más, mint a szomszéd, Traktorma…

— Az az ember, mióta az eszemet tudom, a boldogságot keresi. Remélem, megtalálta ebben az alkotásban.

— Úgy sejtem, mert hajnaltól mostanáig máson sem dolgozott.

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/