Sonkoly Éva : Későre jár

 

 

Tavaszi szél simogat lombokat,

virág nyit, szótlan szirmok,

csendes üzenet –

 

Kikeleti nárcisz keserű illata,

szép, napsütés-mosolya,

könnyűvé teszi sétámat.

             *

Későre jár, párás réten át,

messze fut a gondolat,

sors-fonalat talál, gombolyít.

 

Százszorszép könnye hull,

szél hajlong, bokorban kutat.

Ma hűvös lesz az est, nélküled.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 564 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"