Vers

Ügetés a szabadságban

    Szemhéjaim súlya alatt, Berendezem az álmomat, Beterítve a nagy eget, Kiakasztva kis díszeket.   Napot, Holdat oldalára, Csillagszórót az aljára, Szekerem a közepére, Lovam befogom elébe.   Ím, a Göncöl rúdját húzza, Néha én is ülök rajta, Ostorommal [… Tovább]

Novella

Tudod mit? Igen!

(részlet a „Nagytelekdi család krónikája” című novellából)   Hiába bölcselkedett, mikor a nővérét, Rozált meglátogatta, hogy együtt kell úszni az árral, meg hogy tud ő magára vigyázni, Elek tele volt kétséggel és félelemmel. Minden tettét, minden szavát mérlegelnie kellett, ha [… Tovább]

Vers

VESSZŐ

Fotó: Karas Dávid   nem lehet pontosan tudni mikorkezdődik a visszaszámlálás attólfügg miben mérjük az életeta szíved még ver tik tak tik takmeg lehetne nyújtani az időt mint azt a csengőzsinórt ott az ágyadfelett hurkokat tekerni bele hogya fekete lyukak tömegvonzásátkikerülve ideiglenes csillagközi [… Tovább]

Vers

Újra

    Mikor már elvesztél, lehulltál a porba,mikor már önnön lelkedet tapostad,mikor már bezártad magadat poklodba– utánad nyúlt egy gyenge kis női kéz,szívet-lelket kínált kinyújtott tenyerén.Kitárult előtted a megszépült világ;újra van élet – lélekhalál után.Zord őszi időben járkálsz a tavaszban,szívedben [… Tovább]

Monológ

Csak fekszem

    Hanyatt fekszem fiam kedvenc fája alatt. Ágai a földig hajolnak, új leveleket még nem hozott, a tavalyit az avarban dédelgeti. Gyökerei közt egy hangyacsalád lakik. Ma nem jöttek elő rejtekükből, ma ők is sírnak, fiam álmait ringatva. A [… Tovább]

Vers

Róma-szindróma

a Város alapításától: “Ab urbe condita…” Titus Lívius üzenetével       Harangot kondítsunk – „ab urbe condita” ! Cirkusz lett a világ, köddé a juss! Kék egek hitébe Gonoszság rondít ma, Rómából üzenné jó Lívius…   Hét dombról legendát [… Tovább]

Vers

ab urbe condita

a XVIII. Aquincumi Költőverseny döntős verse Lívius írta meg elsőként, ami szájhagyomány volt:Mint épült fel az “urbs”, s lett a világ ura majd;Két testvér születését, és mily nagyra hivattak,Nőstényfarkas anyát, s két kirakott csecsemőt.Hosszú lenne az író könyvét újra mesélni,Versben [… Tovább]

Vers

A lélek hosszán

A költészet napjára       Ne kelljen külön alkalom,ne kelljen külön ünnep,hogy lelkünkben gyertya gyúljon, a szó simogat, a rím érted lüktet. –  A vers tiszta, élő forrás, dagálytól duzzadó óceán,apályos létünk hullámverése, magány és fájdalom jajkiáltása, darabokra tört teljesség, áhítat, hit, remény, szeretet, szárnyaló [… Tovább]

Vers

3 GONDOLAT

  láthatatlan vagyok földre teszem fáradt fejemvilágtalanságban rendíthetetlen fiam sorsán tűnődöm mi sajátom folytatásabékén pihen takarója alattaz égen isten-arc ragyogásmagányos skarlátbetű maradt a gonosz kockája forog sötéten ereimben dermed a vérperceink fogyatkoznakmint koporsón a föld darabokaz esti gyors kerekei kopognak   [… Tovább]

Vers

Tavaszi napsütésben

  Mélyet lélegzem, vége. Nem is fáj. Visszanézek, messziről jöttem. Vigasztal, végig ott voltál velem abban a régi tévedésben. Segítettem tán’ kilépni… sebet sem ejtettem.            * Hogyan tovább, még nem tudom. Talán átgondolod, mi legyen velem s veled, ebben [… Tovább]

Vers

Néha…

Néha agyamba tornyosul a leheletnyi sejtelem, hogy majd filléres álmokért fogom lelkemet eladni.   Pedig nem ily kemény sorsot szőttem egykor önmagamnak. Nyomot akartam hagyni én, mint kardpengén a bátorság.   Most tékozolva folyik el kihűlt könnyeimnek árja, és fáradt [… Tovább]

Novella

Holdvilág

    A kicsi Helén csak élete második hetét töltötte be, amikor megkérték a kezét. Mariska néni és hétéves kisfia elmentek Borsodiékhez babanézőbe. A baba aludt, amikor megérkeztek. Beszélgettek. Borsodiné első gyermekét dicsérte, milyen jó kisbaba, hagyja aludni a szülőket, [… Tovább]

Novella

Anyának lenni egy életen át

– Mindjárt nyakon váglak! – nevetett a mama őszülő hajú kisfiára.   Mama lázasan készülődött napok óta. Hetvenhat éves fürgeségével takarította, csinosította a lakást. A komód tetején már többször átrendezte a kézzel horgolt csipkéket, a rajtuk lévő kis dísztárgyakkal együtt. [… Tovább]

vegyes

Szélbocsátó

A világ benned addig nyavalyog,míg el nem veszejted a haragod,nincs holt idő, se köztes állapot,csak magadnak kell megbocsátanod,ha fuldoklódik benned a harag,a légszomjak torokra fojtanak,ne káromolj, míg bukszát rejt kezed,az rossz pénz, mit az ördög veretett,csak lelked őrizd, dédelgesd a [… Tovább]