Böröczki Mihály - Mityka : Szélbocsátó

A világ benned addig nyavalyog,
míg el nem veszejted a haragod,
nincs holt idő, se köztes állapot,
csak magadnak kell megbocsátanod,
ha fuldoklódik benned a harag,
a légszomjak torokra fojtanak,
ne káromolj, míg bukszát rejt kezed,
az rossz pénz, mit az ördög veretett,
csak lelked őrizd, dédelgesd a jót,
ne bankjegyekből álmodozz valót,
mert megfeszít, mint igát a barom,
a rohadék erő, a torz vagyon,
a nagy kincs nem düh, ölelnivaló,
úgy csillogózik, mint fényben a hó,
hát légy olyan, mint végén, elején,
és tudd meg, mitől gazdag a szegény,
jó nagyot lélegezz, és adj sokat,
és szórd szélbe a haragvásodat.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.04.13. @ 06:37 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.