Monológ

Utak

Végre! Talán itt lesznek az útjelző táblák a kóborló, kétkedő, bizonytalan utazó számára.   Lábaim elfáradtak, nem visznek tovább. Leülök a fűre megpihenni. A víz látványa mindig megnyugtat. A szél szeszélyétől függve, apró, alig észrevehető, nyugodt, pici hullámokat rajzolva, vagy [… Tovább]

Egyéb

No, nagylány, el kell indulnod…

részlet     Alig múltam huszonegy hónapos, mozgékony, egészséges baba voltam. Az első születésnapomra kapott, szép fehér vaságyban, melynek oldalán leereszthető, világoskék, csomózott háló őrzött a leeséstől — békésen aludtam. Egy szokásosan fárasztó napot követő éjszakán az anyukám arra riadt [… Tovább]

vegyes

Képzelet

  Borzongás fut végig pőre testemen, mellém lépsz, némán rám nevetsz; fülembe suttogod titkos álmaid, amik lehetnének közös vágyaink.   Képzelet varázsa, ‘mi játszik velünk; tündérek hívására táncba kezdünk, felvesszük lassan a dallam ritmusát, karjaink szorosan tartják egymást.   Csillagok [… Tovább]

Vers

Ma sírnak…

  A fiam alszik vállamhoz dőlve, nehéz keserv húz mellé a földre, rétek felől szürke pára takar leplet pillájára.   A fiam alszik, álma csendes, fűszál ringat bús könnycseppet, hegyek felől a szelek harangot csendre intenek.   A fiam alszik [… Tovább]

Vers

Tükröm tükrén

Frank Dicksee festményéhez       Szép vagyok! Mind közt a legszebb! Hasonló sincs égen-földön: leánya az isteneknek kincseivel kell törődjön. Hajam ében, térdemig ér, két rubint-sor fogja kontyba. Vállam ma szeplőtlen s ledér, testem selyembrokát foglya. Tükröm fontsor-időkbe lát, [… Tovább]

Vers

A kertemben

Radnóti-parafrázis a költészet napján A kertemben virágokat gondozok, A kertemben minden este locsolok. A kertemben téged várlak szüntelen, A kertemben csak a béke kell nekem. A kertemben téged várlak ugye jössz? A kertemben engemet csak te köszöntsz. A kertemben adok [… Tovább]

Vers

Daktilus szárnyon

  Földanya sóhaja száll,őszül a kecskeszakáll.Alszik a nyár meg a tél,már csak az álma ledér. Sárgul az ágon a lomb,vágyik a fényre a domb.Csendül a nóta, a fütty,húzom a szélhegedűt.      

Vers

A magyar Utakon

    Ad notam Ady Endre  (az urbanális elmaradottságról)   Elavult úton gázolok, Új, öntött aszfalt, fű, gaz, lószar. Ezt a ükrégit ismerem, Ez a magyar Út, jaj.   Lassítok: büdös ürülékszag, Befedetlen kátyúk,valami rág. Haj, földig nyúló gyökerek,  Hát [… Tovább]

Vers

Napfogyatkozás

  Fogy a nap! Igaz, csak részlegesen,de ez sem mindennapi.Eldobtál, így hát részegesenugyan, de marad a mindennapina.   Persze csak képletesen értem, hisz éltem tétlen: Love in aDreamworld… – Tudod, elképzeltem részletesene rímkört, mégis a szólavinabetemetett és széttört.   Bocs!   [… Tovább]

Vers

Vérhold

    kinyújtom kezemértednem érlek elfelnézekaz égrevérhold vanmagányos farkasfelüvöltenékfájó a messzeségbánt a vérvörös világvérben úszó égcsalfa félhomálycsendes neszekkörülöttemólálkodó társaksok magányos farkasfelüvölt a holdralelkem kiáradordítanlom kell          

Levél

E-mail mesék 7. (Chemtrail)

Nyugalmunk záloga, ha néha nem hiszünk a szemünknek. Nagyon megleptél a kérdéssel, hogy mik is azok a néhol rácsos szerkezetű, másutt szabályos csík-mintázatok, melyeket egyre gyakrabban láthatunk az égbolton, időnként közvetlenül a fejünk fölött. Övezzen csodálkozásom és egyszerre elismerésem is, [… Tovább]

Nincs kép
Monológ

Régen édes

Ma is libabőrös lettem. Épp nyitottam a vaskaput, hogy belépjek a lépcsőházba. “Már csak 21 lépcső a meleg szobáig” – gondoltam. De akkor a nevemet hallottam, S az ismerő hang hallatán a nyakamon olyan gyorsan álltak fel a szőrszálak,                – [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Átgondolni az életet

Átgondolni az életet –     arra volna szükségem. Egy tartalmas beszélgetésre     a Mennyei Atyával, Egy szívtépő feloldozásra, átimádkozott éjszaka utána a hálára.     -Arra volna szükségem. ———————– Nem igazán tudok mit kezdeni ezekkel a pár sorokkal. Elindul és megáll. [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Kezed

Remegő kezedre lenne szükségem – Ebben a hidegben – a lelkem hidegében, Melyet sajnos más – bár próbált – Nem tudott felmelegíteni. Csupán a Te remegő kezed. ————————– Jó lesz ez. Tessék folytatni. Tessék megnyílni. A versben a költő legyen [… Tovább]

Vers

Dózni

Volt bádogból is, finom-szögletesrehajlingatták, hogy vegye lemezbegyrea hasogatott dohánylevél szálát,megőrizve a mérgét, aromáját,s hogy szívni tudják, papírba sodortákaz ujjak között aprogatott torzsát,és pöfékelték kaparékos füstjét,mint szótlan esték csilló színezüstjét,majd változott, kecses lett, pattintóragondolta át a kéz és odaróttaa bódulatot nemesebb [… Tovább]