Pásztor Attila - Atyla : Tükröm tükrén

Frank Dicksee festményéhez

 

 

 

Szép vagyok! Mind közt a legszebb!

Hasonló sincs égen-földön:

leánya az isteneknek

kincseivel kell törődjön.

Hajam ében, térdemig ér,

két rubint-sor fogja kontyba.

Vállam ma szeplőtlen s ledér,

testem selyembrokát foglya.

Tükröm fontsor-időkbe lát,

– fordít jövőt, múltat s jelent,

ködökből épít új varázst,

szem-szájnak mi üdvöt jelent.

 

Szép vagyok… Hegyet vakító

tenger csillámán születtem,

igazgyöngyház-fényű kagyló

ringatott hullám-ölekben.

Trónom dísze Hold virága,

négyszer hét nap vonta bronzba,

szirmok éji lobbanása

felhőálmom aranyozza…

Ciprus nevelt győzelemre,

szolgám párduc vagy oroszlán,

s ki fejet hajt kebelemre:

annak lelke szűz borostyán!

 

Adonisz ő – ritka vendég!

Sebet hoz korallnyi számra…

Tudom, benne Világ zeng még,

övé szívem kondulása!

Hephaistos övét letettem,

aggó bujaság nem izgat,

Cupido nyilát nevettem

s most igéz, mint rózsaillat!

Óh, Adonisz! Meddig várjak

tükröm és az Olymph előtt?

Röpítsen hozzám varázslat,

öklelőm legyen rőt erőd!

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985