Vaskó Ági : Daktilus szárnyon

2015.04.17. Vaskó Ági Vers 18
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Földanya sóhaja száll,
őszül a kecskeszakáll.
Alszik a nyár meg a tél,
már csak az álma ledér.
 
Sárgul az ágon a lomb,
vágyik a fényre a domb.
Csendül a nóta, a fütty,
húzom a szélhegedűt.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.04.17. @ 12:34 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 121 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.