Borzongás fut végig pőre testemen,
mellém lépsz, némán rám nevetsz;
fülembe suttogod titkos álmaid,
amik lehetnének közös vágyaink.
Képzelet varázsa, ‘mi játszik velünk;
tündérek hívására táncba kezdünk,
felvesszük lassan a dallam ritmusát,
karjaink szorosan tartják egymást.
Csillagok lámpásként világítanak,
sok ezer fénygömbként ragyognak,
ők minden titkoknak néma társai,
a felcsapott láng hangtalan őrzői.
Kérlek, ne szoríts ily erősen engem,
szívem hagyd szabadon dobogni!
A pillanatot, ‘mi oly széppé teszi,
ne hagyd sok millió darabra törni!
——————————————————-
Kedves Anna! Ez a két sor szerintem nagyon szép:
„Kérlek, ne szoríts ily erősen engem,
szívem hagyd szabadon dobogni!”
De ettől a két sortól eltekintve, sajnos nem lett vers…
Legutóbbi módosítás: 2015.04.17. @ 14:08 :: Lénárt Anna
