Sonkoly Éva : Tavaszi álom

Látni világot…*

Szeretnék futni, rohanni

rét füvén kacagva,

Pohárba harmatot gyűjteni

– mint nektárt itatni.

Látni Veled világot

melyet szemed még

nem nézett.

 

Helyette lelkem rozsda marja

az út is már romokban

Kikezdi lassan a köd a tájat

Szemem is fárad

Látod mi maradt?

Kezemben tartom

– az üres poharat.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Sonkoly Éva

Szerző Sonkoly Éva 568 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"