Steczina Mártonné : Szeress!

Szeress!

 

Szeress engem mindig,

akkor is, ha elmúlt az ifjúkori hév,

s ha azt is észre veszed rajtam,

ami már nem is olyan szép,

és mögöttünk van már sok-sok év.

Ha eltöröm a tányért,

s kilöttyentem a kávéd,

ha nem forrón teszem eléd a levest,

Te akkor is szeress!

ha egész nap kócos leszek,

ha nagyon remeg a kezem

és elfelejtem a nevem,

Te még jobban szeress!

Ülj le mellém, fogd meg a kezem,

s mesélj nekem:

Tavaszi szellőkről,

mely egykor borzolta a hajam,

langyos esőkről, mely mosta az arcomat.

Mondd el azt is, mikor voltam a legboldogabb.

Puha gyermekkezekről, édes mosolyokról,

melyek lágyan simogatták szívemet.

Remélem, ezt soha nem felejtem el!

Aztán ne szólj semmit, hallgassuk együtt a csendet,

még elterül a nyugodt békesség bennem. 

Legutóbb szerkesztette - Steczina Mártonné
Szerző Steczina Mártonné 13 Írás
Nyugdíjas vagyok. Szeretem a verseket írni és olvasni.