2016. március Koosán Ildikó még úgy vigyázom a kedvem színeit mint láthatatlan selyemhártya burok az új tavaszi bimbó szikleveleit, hisz, ha majd a virág végre kivirít, megvalósulhat a régi fóliáns megsárgult, feledett lapjaira irt szellem és eszme máig visszasírt trónfoglalása, és a sok mutáns hitelét veszti… ó március, lázadó lelkemben akkor zászlót bont a tavasz, nemzetünk kertjében egy féltett védett virág színei szállnak az ég felé; küldj fényt, meleget, a földre, illata hadd töltse élettel légző berkeinket. 2016. március 12.
Nem az ő dolguk, gondoltam. Mint két fúró a két szem, küzdik, ami kevés szem kényszere. Nem hagyod, ezt majdnem hangosan is kimondtam. Érteni csendotthonos vidéket, tudni, miről mozognak a szájak. Nem én az egyetlen, állítottam gondolatváltót. A kettes [… Tovább]
Lusta, lomha már az árnyék, nyújtózik az udvaron, őszi napfény égajándék- szétfolyik a házfalon. Gyöngyházfényű pókvitorlát hintáztat a kajla szél, elérve a templomtornyát- őszt harangoz, s útra kél. Aranyhajú fűzfaágat némán ringat, nézd a tó, nádra száradt már a bánat, [… Tovább]
csak szíve kell az istennek ligetek szelleme szép tavasz ébred? sárga s kék virágok köveken szökell? gyors patak isten az oltáron föláldozzátok kövek papn?i napfény-jósok liget mélyén talál a hajnal t?zet csiholtok koboldok jajjal csak szíve kell az istennek ne [… Tovább]
