Koosán Ildikó : 2016. március
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Koosán Ildikó
Hasonló írások
Téli üzenet
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Kátya Portoro
Lombasszony vállán
ezüstben csillogó
dér didereg…
Sejtelmes fény
ködfátylat oszlat,
mint lidérc,
úgy imbolyog.
Titokzatos üzenet,
őszből a télbe vezet.
Ébredés (IV)
Elolvasta:
70
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Versemben most álmodom,
az ébredés oltalom:
a hajnalok kusza rendjébe belebotlom.
Teszem megszokott dolgaim,
és mint máskor,
most sem találok kiutat.
Egy korai bentlakó matat
kiforgatott zsebeimben,
csak egy falat kenyérre, ha telik.
Végleg elnyelik a hangok a csendet,
egy kukásautó csörömpölve
vág közöttük rendet.
Amint az egyik álomból,
a másikba ébredek,
hozzád simulok,
felveszem a formát,
az anyaméhben lévő gyermekét,
és valamit motyogok arról,
hogy ma is csak nehéz lesz,
még az emlékeimben is látszik a közöny,
és meglepve magam,
apró, szaggatott mozdulatokkal
mezítelenre öltözöm.
… amerre mentél
Elolvasta:
64
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Halványul az árnyék, mellyel utánad járnék.
Tavaszi napsugárban csak hallgatás van.
Finoman nyit virágszirmokat,
harmatot lehel kelyhükbe, szemembe.
Helyet keresek, hiába, lépni nem lehet.
Csak lábnyomodat söpri a szél,
itt-ott, amerre mentél…