Böröczki Mihály - Mityka : Orchidea

2016.03.12. Böröczki Mihály - Mityka Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Végig álmodott várakozással,

gyönyörű szirmú, nyíló virággal,

mindig csak eggyel, ám szaporázva

sűrül az öröm az árva szárra,

öt ágú szirma lágyan omolva

tapad a fényre, hamvas a csókja,

és hogy az ízzel szerelmet játsszon,

elképesztően finom a bársony,

valami űzi az új szereplőt,

lélegzik egyet, lélegzik kettőt,

s azon a színből szövött világon

hosszúdad útra indul az álom.

 

Legutóbbi módosítás: 2016.03.12. @ 09:29 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.