Fehér Csaba : Tavaszi szél

 

Megint egy hétfő, azt hiszem,
hordom némán az időt, úgy viszem,
és nem ütök vissza, mert nem muszáj,
ha tettek helyett csak jár a száj…

 

Jó volna ülni a vadlesen,
régi dalt dúdolni csendesen,
nem nézni: holnap, jaj, mi rág?
s hogy fennek-e ollót a moirák?

 

Didergő tavaszi könnyű szél,
néz a szem, mert a gondolat beszél,
fejünk felett az ég hamis,
és gyöngyöt szór ránk az április.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:25 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.