Serfőző Attila : Tavaszi anziksz

 

Ma délben mosolygós

bölcs ragyogással keltett a Nap.

Vékony-meleget szűrt ablakom

párkányán  megült a fuvallat.

A tompa csöndet fütty szakította át,

majd számtalan cserfes kísérte dallamát.

Virrasztasz bennem, mint gyertya

 zord kripták mélyén,

/ táncoló fény /

lángcsóva vagy te ,

 a füstölgő kanóc én.  

Zajos pondróké az éden,  

/ szolgahad ássa /

 hogy termővé érjen.

—-

Halottak szívverését visszhangzó

tegnapot  jöttem ünnepelni,

kongó súlytól roskadó

macskakövön -, parázson járni.  

—–

Olykor olcsó frázisokkal dalolunk,

hogy szavunk megértsék,

s ne peregjen kormos kétség

mögénk,

meglehet csizmaszárhoz kapunk, pedig

elménk lett fegyverünk.

Mások levegőoszlopát cipelned kell,

s húzz  ajakadra mosolyt,

valahányszor hamisan énekel.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:25 :: Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 516 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.