Nincs kép
Vers

Félálom

2012 március Hajnal a párnámmal simogat, idézve arcodat, elaltat. Szavad a takaróm és nyugtat, távolból hallom hangodat. Leped?m feszül, s a tudat, érzem forró combodat. Az id? fogasára akasztom, a hideg, cudar gondolatokat. Sarokban szekrény, feszíti hajnalomat, oda tettem összes, [… Tovább]