Avar ágyán, erdőben Aludt a hóvirág, Szelíd szellő rángatta Rongyos takaróját. Dologra fel, kedvesem, Csengettyűd hangjára Ébredjen a kikelet, Induljon útjára! És a csöppnyi virágszál Hirdette merészen, Örüljetek, a tavasz Itt jár a környéken!
Hová mész te kis nyulacska, ingyom-bingyom táliber… * A kertváros, az más. Nem is város, hanem falu inkább, már eleve. Voltaképpen persze a városnak része, de igazából teljesen külön teste annak, elválasztja tőle a folyó, annak gátja, így két [… Tovább]
A történetnek a valósághoz szinte semmi köze, legfeljebb érinti azt. Az egész a fantázia szüleménye, csak a háttéresemények valósak és egy-két név. Tudatában vagyok, hogy abban a hadseregben, de másban sem lehet hasonló kihágásig, ilyen könnyűszerrel eljutni. Mintha [… Tovább]
Az órákat percekre,A perceket pillanatokraMorzsolom a kezembe.Ujjaim közt peregAz id?. Semmit nem teszek,Hagyom, múljonNem futok utána.Bezárta kapujátA múlt. Új tavasz kezd?dik,Érzem a melegét,Simogatja lelkem.Már nem félekItt vagy.
azzal a kevés mámorralméssz most a tavaszbaami az ?szi virágokról novemberi fagyban rádhervadtgalamblábszín bicikliútonkarantént kijátszóra csöngetszhé ez más tavasz – nem látszhorpadnak a hidaks a temet?kertek feketerigóinak napszemüvegedr?l új partitúrát tükröz a Nap bárki lehettél volna csak az nemakit [… Tovább]
napos tengerszem öbölnyi csend tajtékos tengeren mosolyok csúcsai között napos tengerszem magányon vert híd szikrázó fogsorod tárt ajkamat tükörként hordozod
