Vers

Nevem napján

    Tavasz ez, tavasz! Zsákom szétszakadt, kigurult a Nap, nevemen fogott fényes pillanat!   A tegnapi hó hol már? Élni jó! Tar ágon csacska cs?rrel csörög a feketerigó.   Tágul a határ. Szemem zöldre vár, dúdolom mez?k füvet serkent? [… Tovább]

Vers

A város kapui

                                                            Alkony harangok vére csordul                                                             a virágóra hervad tegnapot mutat                                                             ez a város mely engem kihordott                                                             nyissátok hát ki a kapukat!                                                               Fekete fejkendők félárbocon                                                             tudjuk a tengerhez a legrövidebb utat                                                             a főtéren szél [… Tovább]

Vers

1980

Egy boltíves ablak, ajtó, avítt falak, csőszerű avítt öntöttvaskályha, benne tűz emészti a pillanatokat. sarokban ágy rossz pokróccal, az egyetlen min ülhetünk e plafon alatt. A művész fél szemével gitárt hangol óvatosan, mintha csak lánnyal matatna. Festővásznak ingből az ablaknál [… Tovább]

Vers

A vonaton

*   A műbőr kárpiton le nem mosható, foltokat hagyott a “kedves utazó”. A dohányfüst, kátrány-patinával vont be minden ülést, polcot, plafont. Az égő cigivel rajzolt szív, helyhez méltó, olvadt, göcsörtös szerelmi mementó. “TE+ÉN” a szívben, lehetnénk mi ketten kik [… Tovább]

Paródia

Hogyishívjákok

        Harmatcsepp, akit társai csak Kövér Méhecskének neveztek, magába somfordált. Még nem nyelte le a pillanat gyönyörét, valami azt súgta neki, ez így nem lesz jó! Sapkája és derékszíja ugyan megvolt, de fél órával azelőtt rázúdult két [… Tovább]

Vers

Veritas

Mert bujdosó és vak csillag a Föld, a méh pedig a múzsák madara… A költészet nagyobb fele hazugság, attól még az egész igaz marad.   Amit egykor hittem s kinevettek – feln?ttem csupán: kedvetlenedtem; mégis, ha örömre fognám szívemet: tárgyakkal, [… Tovább]

Hírek

MEGJELENT!

MEGJELENT KOOSÁN ILDIK: AZ IDŐK SODRÁSÁBAN CÍMŰ KÖTETE         Koosán Ildikó AZ IDŐ SODRÁSÁBAN   VERSEK, GONDOLATOK 2009 – 2011     Emlékszünk még az almanach-költőkre? Nem söpörtük ki mindőjüket az irodalmi közbeszédből? Kár érettük, hiszen ők [… Tovább]

Vers

Egy nagy hegy vagyok

  Csak egy nagy hegy vagyok, kit emelt a sors, alakom a parancs, néha h?vös s néha csillogok, dics? fent lenni csúcsomon, a lélek dics?sége, s amíg körbeér a szemed, tágulnak a repedések. Szellemek koptatják útjaimat, öltöztetnek növények, a tél [… Tovább]

Vers

Harkálykovácsműhely

* nesztelen lépkedek talpamon tapadnak fonnyadó levelek árulkodó hangok árulkodó jelek fenn a fán fakopáncs odújába rejtett tobozmagot szemezget   dobol és dobol zengnek az ütemek fekete fejével szorgosan bólogat piros sipkája hív messzire virít   nézem, csak nézem: -különös [… Tovább]

Vers

Léthamu

Fotó: Nógrádszakál – Templom   Sétálok a holtterekben, magam vagyok eleven, rengeteg az életet járt földbe vetett szerelem. Fejfaeskü-olvasmányok kopnak el a tölgy alatt, talajmenti fagyszabadság kísérti a holtakat. Harang kondul, kripta ásít, nyikorog a vaskapu, halál markában az ember frissen ?rölt léthamu.       [… Tovább]

Vers

Városszél

Egy rozsdás vasszéken ül a lány márciusnak idusán, mögötte avas gaz között meztelenre vetkőzött háza letérdelt az út sarába.   Áldott fény csorog a tájra, szemét lehunyja, arcát belemártja, szájából kibuggyan a dal.   Húsz-tizenkettő, te feneketlen teknő, vigyél magaddal! [… Tovább]

Vers

Bocsánatot kérek

*   Haragos volt a reggel. A tél, fagy fogával a bokám mardosta. A kabátom ujján bebújt a metsző szél. Hozzád indultam. Talpam alatt fájdalmasan nyikorgott a fagyott hó. A sarkon sült gesztenyét árult egy idős nő. Mellette koldus kuporgott [… Tovább]