Éles Attila : A vonaton

*

 

A műbőr kárpiton le nem mosható,

foltokat hagyott a “kedves utazó”.

A dohányfüst, kátrány-patinával vont

be minden ülést, polcot, plafont.

Az égő cigivel rajzolt szív, helyhez méltó,

olvadt, göcsörtös szerelmi mementó.

“TE+ÉN” a szívben, lehetnénk mi ketten

kik bárhova érve e robogó ketrecben,

lábnyomot hagynak fába, bőrbe vésve.

Az ülésből, sorsok bukkannak elő. A nyúlt

varrások közül, kikandikál a régmúlt.

Diákok hétvégi nevetése, ingázók magánya,

Egy gyermek sírása, kit itt hagytak magára.

Leszállunk és ott hagyjuk sorsunk porát

s a groteszk embermúzeum robog tovább.

Legutóbb szerkesztette - Éles Attila
Szerző Éles Attila 68 Írás
Csak írogatok, az esélytelenek nyugalmával.