Vers

Kitaszítottan

Kép:Horváth Piroska   Őt kérdezd csak, ha szemed homályba vész kirajzolatlanul s árnyak mögött fény se dereng. Őt kérdezd,a kitaszítottat, kit szétszabdaló fájdalomvágyak holt karéja csipkéz karonülő gyermeki hittel,s nem érzi, csak önmaga leheletét,mikor nincs más, ami a szív zsilipjein átszivárog, [… Tovább]

Vers

Tavaszi anziksz

  Ma délben mosolygós bölcs ragyogással keltett a Nap. Vékony-meleget szűrt ablakom párkányán  megült a fuvallat. – A tompa csöndet fütty szakította át, majd számtalan cserfes kísérte dallamát. — Virrasztasz bennem, mint gyertya  zord kripták mélyén, / táncoló fény / [… Tovább]

Vers

a teremtés boronája

ülnek a kupak a flakonmézga íz cupákos téglatúl szabadosság a vadonbelei is borzongok néha be szép jelenség a falaktet?n cserépbe füstölögmint óceán íz? vízipipafeloldódik a hagymás csülök túl korán van még ahhoz agyam hogy a gerincenegyensúlyozva magad ragozdröhögve lehúzott sliccel túlzásnak [… Tovább]

Vers

Neked irgalom, nekem testvértelen fájdalom. Szép tested egyszer? urna ölébe rejtve, lopva pillantok felvirágzott fényképedre. Kinevethetsz, ahogy a kereszt alatt állok zavartan, bénán, értetlenül, kezemben a rózsa lassan megfeketül.   Ott a kórterembe remegve súgtad a fülembe, hogy félek, s akkor ajkamról d?ltek [… Tovább]

Vers

Dobban(t)ó idő

* http://youtu.be/_Gi2nN6DpAg       A szív falára árnyak ülnek, messze nyúló emlék-fűzek, ‘hol fakadtak, törzs már kérges, megtartani ág sem képes. Gondot gombol ki és vissza orkán szele, s könnyét issza feledésnek vályog háza, ablak-szemén hályog máza. Két kezével [… Tovább]

Vers

Tömegtermelés

  Az asszonyka, cérna vékonyan,szétszálló haj alatt – ismer?s.Kijött az udvarra elmúlás-sárgam?anyag sepr?vel. Szó nélkül.Idegrendszerének huzalozása megengedte hogy onnét ide innét oda söpörte a falevelet.Szó nélkül. Pozsgás gyerekarc-szín pongyolája középen kibomlott, összefogta, söpört és megint kibomlott.(Érdekelne csöndjeinek fejl?déstörténete.Hogy a well-being [… Tovább]

Példázat

Kitüntet… és

    Macskássy vezérigazgató-tulajdonos, búsan üldögélt tizenhetedik emeleti megalázó rezidenciáján, amikor teljesen váratlanul, Pacsoki felszólt. Napjai hosszúra nyúlt unatkozások egymásba fonódásaiból tevődtek ki és saját szerencsétlenségének folyamatos kielemzéséből, amiért nem lehet egy tisztességes, hatvan, nyolcvan emeletes irodaháza, ahol annak rendje [… Tovább]