Vers

Novalisnak

  Állatokat akartam ide; tekintetet, kiszolgáltatottságot, a lélek korábbi állapotát, a szeretet bármi megnyilvánulását úgy,  hogy ember meg se jelenjen, csak tárgyak, állat, mindaz,  ami jellemzésünk fontosabb része, ami hozzátétel a világhoz, amiben látszatra nem is vagyunk – akár Isten, [… Tovább]

Vers

Bitós

*   Keréknyomban maradványom, Esővizes békanyálon, Az én fajtám innen iszik, Kivert kutyaként elviszik.   (szomjam szorít)   Avar veti ágyas estem, Holdfény takarja be testem, Hegedűhang sír lelkemben, Rossz csillag alatt születtem.   (szégyen szorít)   Voltam dallamos, bojáros, [… Tovább]

Vers

akvarell

                                                            boltívek orgonasípjai szóltak                                                           valahányszor elindultam az égbe                                                           vezető lépcsőkön hétköznapian szürkén                                                           de bele nem törődve a szürkeségbe                                                             hangulatok dele                                                           falad az én falam                                                           hányszor [… Tovább]

Vers

Látomás

    Lassú, de biztos harapás a szíven, – idegenné sajdul a holnap. Ezekért a lekéshetetlen érkezésekért álmok, tüzek, zászlók lobogtak?!   Hiányt festenek szemedre vélt utazások vakképei, felmér árnyak hullámhossza, s belépve az éjszakai házba, haza találsz.   Nem [… Tovább]

Vers

Gondolatképek

kavicsos útonmegrakott szekér zötyögterhét ledobná   folyósodrásban összekoccan két kavicshalkan vacognak   elvonult az ár  sárba süppedt kavicsotvigasztal a nap   gömböly? kövek hullámsírba temetett volt emberéltek büszke kemény k?gyenge es?cseppekt?ldarabokra hull

Egyéb

Dobozok

    – Hát maga mit keres itt? Szólította meg újonnan érkezett, enyészni menő rozsdamarta társát, egy amorf alaktalan, nagy darab oxidáció. – Maga kicsoda és hogy mer sértegetni engem, az integrált áramkörűt?! Válaszolt, még messze nem belenyugodva sorsába a [… Tovább]

Vers

Hajnali séta

Halványkék csendet görget a hajnal, lábam elé térdel a tavaszi táj, f?zfák bólintgatnak kibontott hajjal, bokrok integetnek lépteim nyomán. Korán indultam, nem ér utol álmom, fények sarjadnak csupasz ág hegyén, andalogva lépek, talán megtalálom, merre csavarog a smaragdzöld remény. Csokorba [… Tovább]

Mese

A pelikán

*   A pelikán egy nagyon furcsa madár. Elfárad repülni a tengerre száll. Úgy lebeg a vízen akár egy bója. Távolról úgy nézhet ki mint egy gólya.  Nyers halat eszik és sokat vedel, mindezt a nyakában tárolja el Saját bőrkulacs [… Tovább]

Vers

Egy szó elég

  Nyomaszt az éj, riaszt megannyi rémalak,   Magányba zárna szétziláló orkán,   És egyre jobban szűkülő csatornán   Kínlódva folynak át hozzád a bús szavak.       De nem hagyom, hogy űzzön megvadult vonat,   És cáfolom, hogy [… Tovább]

Humor

A nő és a pók

*   Hogy a pókok miért nem szeretik a nőket, azt könnyen megérthetjük, ha egy kis figyelmet szentelünk a meghitt találkozásuknak. A csóró pók több órás kemény munkával hálót sző, mondjuk a mennyezet egyik sarkába. Igyekszik senkinek sem útban lenni. [… Tovább]

Élménybeszámoló

Toronyest Csillaszemmel

Pötikét megkésve, de írnék egy rövid bejegyzést a Debreceni Toronyestr?l, amíg a híg agyamnak köszönhet?en el nem felejtem a részleteket.      Elöljáróban elmondanám, hogy a névmemóriám pocsék, és a mélyen tisztelt jelenlév?k közül alig öt nevet jegyeztem meg, de ebben [… Tovább]

Média

A szeretet bátor

Anyámra emlékezem újra és újra… Megint egy anyáknapja közeleg…    A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült. www.irodalmiradio.hu  Előadó: Pintér Lilla (meghallgatom)     Állok az ablaknál, a későn jött, hatalmas hópelyhekben gyönyörködöm Szeretem a mindent eltakaró, friss fehérséget. Az [… Tovább]