dr Bige Szabolcs- : Paulpali meg a polgármester

Látom, mondani akar valamit, de tudja meg, én ebéd közben nem tárgyalok. Félóra múlva várom a szobámban! *

 

 

Paulpali meg a polgármester

 

Még kevesen voltak a hivatal ebédlőjében. Az egyik asztalnál, a terem közepe táján egyedül ült a polgármester, és éppen nekifogott a desszertnek, mikor belépett Paulpali és egyenesen odament hozzá.

Leülhetek? kérdezte, s már húzta is ki az egyik széket.

Tessék motyogta a kérdezett.

A polgármester olyan szertartásos merevséggel ült az asztalnál, hogy kéretlen társa meg sem mert szólalni. Törte a fejét, mivel törje meg a számára kellemetlen csendet, de nem jutott egyről a kettőre, s kénytelen volt az étkezésre összpontosítani. Fészkelődött, már-már szólásra nyitotta a száját, de ahogy asztaltársára tekintett, belefagyott a szó. Az ebéd végén maga a polgármester oldotta fel a feszültséget.

Doktor! Látom, mondani akar valamit, de tudja meg, én ebéd közben nem tárgyalok. Félóra múlva várom a szobámban!

A polgármester szobája a hivatal második emeletén volt, a folyosó elején. Dancsi doktor kettesével szedte lépcsőfokokat, ahogy a földszintről nekiindult, pontosan betartva a félórát. Ahogy odaért, a titkárnő már nyitotta is az ajtót és betessékelte.

Szeretem a pontos embereket! nézte meg a faliórát a polgármester.

Hellyel kínálta vendégét és érdeklődő arccal odafordult. Paulpali nem kérette magát, előadta a következőket:

Megérkezett a városba a frissen szakvizsgázott mentőorvos. Versenyvizsga alapján nyerte el a posztot. Ötöt hirdettek meg; kettőt a fővárosban és hármat vidéki városokban. A fővárosiakat elválasztották a nagyobb átlaggal rendelkezők. A fiatal orvoskolléga így meg kellett elégedjen ezzel a vidéki állással, de vissza akar menni a fővárosba.

És mindezt miért meséli nekem?

Ez a szegény fiú visszamenne a fővárosba.

Hát, menjen!

A megszerzett szakorvosi vizsga szerint, mint szakorvos…

Elvinné a posztot tőlünk?

Úgy gondolom…

És az miért jó nekem, nekünk?

Még nem mondtam? A fiú, már csak így nevezem, édesapja a Könnyűipari Minisztériumban dolgozik, de ő sem tudta egyenesen bevinni a fiát fővárosba, s kénytelen keletlen ehhez a kanyarhoz folyamodott.

Ezt honnan tudja, doktor?

Megvannak a kapcsolataim! nevette el magát a kérdezett. Maga a fiatal kolléga mondta el, egyre keseregve, hogy nem sikerült magasabb osztályzatot elérnie.

A megbeszélés azzal végződött, hogy a polgármester megbízta Dancsi doktort, személyesen járjon el az ügyben, utazzon fel a fővárosba, és adja át a fiatal orvos édesapjának az ő üdvözletét is(!)

Az ügylet sikeres megoldást nyert a miniszteri apuka visszakapta a fiacskáját, a fiatal doktor a fővárosban dolgozhatott, mint szakorvos, a város ugyan elveszítette a megszerzett posztot, de jóindulatú támogatót nyert a minisztériumban, és Margitka, kicsi doktornő maradhatott a mentőnél örökös alorvosnak.

 

Legutóbb szerkesztette - dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 603 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.