Paulpali meg a polgármester
Még kevesen voltak a hivatal ebédlőjében. Az egyik asztalnál, a terem közepe táján egyedül ült a polgármester, és éppen nekifogott a desszertnek, mikor belépett Paulpali és egyenesen odament hozzá.
─ Leülhetek? ─ kérdezte, s már húzta is ki az egyik széket.
─ Tessék ─ motyogta a kérdezett.
A polgármester olyan szertartásos merevséggel ült az asztalnál, hogy kéretlen társa meg sem mert szólalni. Törte a fejét, mivel törje meg a számára kellemetlen csendet, de nem jutott egyről a kettőre, s kénytelen volt az étkezésre összpontosítani. Fészkelődött, már-már szólásra nyitotta a száját, de ahogy asztaltársára tekintett, belefagyott a szó. Az ebéd végén maga a polgármester oldotta fel a feszültséget.
─ Doktor! Látom, mondani akar valamit, de tudja meg, én ebéd közben nem tárgyalok. Félóra múlva várom a szobámban!
A polgármester szobája a hivatal második emeletén volt, a folyosó elején. Dancsi doktor kettesével szedte lépcsőfokokat, ahogy a földszintről nekiindult, pontosan betartva a félórát. Ahogy odaért, a titkárnő már nyitotta is az ajtót és betessékelte.
─ Szeretem a pontos embereket! ─ nézte meg a faliórát a polgármester.
Hellyel kínálta vendégét és érdeklődő arccal odafordult. Paulpali nem kérette magát, előadta a következőket:
─ Megérkezett a városba a frissen szakvizsgázott mentőorvos. Versenyvizsga alapján nyerte el a posztot. Ötöt hirdettek meg; kettőt a fővárosban és hármat vidéki városokban. A fővárosiakat elválasztották a nagyobb átlaggal rendelkezők. A fiatal orvoskolléga így meg kellett elégedjen ezzel a vidéki állással, de vissza akar menni a fővárosba.
─ És mindezt miért meséli nekem?
─ Ez a szegény fiú visszamenne a fővárosba.
─ Hát, menjen!
─ A megszerzett szakorvosi vizsga szerint, mint szakorvos…
─ Elvinné a posztot tőlünk?
─ Úgy gondolom…
─ És az miért jó nekem, nekünk?
─ Még nem mondtam? A fiú, már csak így nevezem, édesapja a Könnyűipari Minisztériumban dolgozik, de ő sem tudta egyenesen bevinni a fiát fővárosba, s kénytelen keletlen ehhez a kanyarhoz folyamodott.
─ Ezt honnan tudja, doktor?
─ Megvannak a kapcsolataim! ─ nevette el magát a kérdezett. ─ Maga a fiatal kolléga mondta el, egyre keseregve, hogy nem sikerült magasabb osztályzatot elérnie.
A megbeszélés azzal végződött, hogy a polgármester megbízta Dancsi doktort, személyesen járjon el az ügyben, utazzon fel a fővárosba, és adja át a fiatal orvos édesapjának az ő üdvözletét is(!)
Az ügylet sikeres megoldást nyert ─ a miniszteri apuka visszakapta a fiacskáját, a fiatal doktor a fővárosban dolgozhatott, mint szakorvos, a város ugyan elveszítette a megszerzett posztot, de jóindulatú támogatót nyert a minisztériumban, és Margitka, kicsi doktornő maradhatott a mentőnél örökös alorvosnak.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: dr Bige Szabolcs-
