Nap: 2012.03.22.

  Öl a szó. Mérgez, ha öntudatlan sziszegőn, mint a kígyónyelve. Szívet támad, tüdőt, lombozatlan szétdúlt ereket enyelegve.   Üres garatként hasztalanul tátog, érveket mímel, szaporázik új köntöse alatt az új átok. Magán sír, magán hahotázik.   Gondolat kell, ha [… Tovább]

Állsz a recés vaslemezen. Vaskorlát vesz körül. („be vagy zárva a Hét Toronyba”)Mellet emel? sóhaj. Vaspillérek ésvasgerendák. Ott állsz er?tlenül. Alattad a fény városa.A szerelmesek városa.A forradalmak városa.A m?vészek mekkája,és így tovább a hülyeség. Ott állsz er?tlenül – önelveszt? mámorban.Túlsminkel [… Tovább]

Összekuszálódott szálakat bogozunk foggal-körömmel. Sejtmélyig hatoló felajzott percek szivárognak az egymásra találás résein. Ugyanaz a vágy, ugyanazzal az örömmel. Magamhoz emellek sokszólamú csendben. Gyöngyház-látomásom érzékfölötti út, a teljesség lélekmerengőn ölel, fényörvény táncol a mindenségen.

Gyűrött angyalok, értéktelen glóriák, megretten elméd, folyton utolér munkád, fekhelyed már nem csak deszka és szalma, prűd poloska mintha nem is téged akarna. A füledben szól a jövőd, s csengőhangod letöltheti bárki, ha úgy tetszik s alkot. Sok technika az [… Tovább]

  rezzenéstelen arc álom-nélküli égő szemek keres kutat konokul szeme sarkából mély árok húzódik könny könny vagy az eső lehet egyre megy s egyre megy sőt szökell ugrik ha valami mégis fölcsillan aztán gondolatban megint csak legyint ——- estére eldől [… Tovább]

*   Lettem porból, tiszta vízből, levegőből, dolgos kéztől. Anyám szomorúságából, Rongy életem igazából.   Lettem vasból, réz kilincsből csuklón csattanó bilincsből. Festő, ecset vonásából, a költőnek halk szavából.   Lettem hangból, szép zenéből sírig tartó nevetésből. Istennel voltunk mi [… Tovább]

  Megbántottál, önnön határod romboltad, most csak nézel rám hideg szemmel, szerelmem, te szegény! Hiábavaló nyugtalanságod, én kezedbe adtam életem. Értelmetlenül harcolsz, a verejték homlokodon színes, ragadós agyag, és azok a szavak. Mint pocsolyából a varangy, cuppanva hagyják el ajkadat. Arcom belesápad,  szabad szívem [… Tovább]

saját fotó: a kéregető chipmunk *   Sztrapacskáról jutott eszembe, mit mondott a drága nagyanyám, mikor tésztát szaggatott szegény egy szomorkás szombat délután.   Mindig csak mesélt főzés közben „Majd holnap csinálunk kőlevest, Ha jól tudom, van még lábosunk, Ha [… Tovább]