Megbántottál,
önnön határod romboltad,
most csak nézel
rám hideg szemmel,
szerelmem, te szegény!
Hiábavaló nyugtalanságod,
én kezedbe adtam életem.
Értelmetlenül harcolsz,
a verejték homlokodon
színes, ragadós agyag,
és azok a szavak.
Mint pocsolyából a varangy,
cuppanva
hagyják el ajkadat.
Arcom belesápad,
szabad szívem lázad,
és nem maradhat más érzés
irántad,
csak r?t harag.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.22. @ 16:47 :: Maretics Erika