Fáradt vagyok, és köröttem elfáradt minden. Az óra otthonos ketyegése lassul, a szék álmosan nyikordul alattam, Aludni kéne. Aludni, örökre. Az id? szerencsekereke lustán megáll, magam mögött csak ezerszer ismételt szavakat hagyok, kiveszett bel?lük a szív és amivé az [… Tovább]
A kolbásztöltelékbe kúszás, sertésügyileg nem rengető vágy. A röhögés szabálytalan, farokszerű kunkorításával, visításba tudnak esni gondolatától is. Pedig, ha tudnák ezek a jó étvágyú, szép kövér mindenevők, micsoda – moslékot meghazudtoló – ínyencségről maradnak le, talán nem csak [… Tovább]
Tizenkét hónapból állt az az év is Párizs egyetlen harmonikahangos utca lett Marx megtiltotta a késést Május volt a lázadás ideje A költészet kihömpölygött az útra Felismerték egymást az arcok Tudták, hogy minden lehetséges Ezerkilencszázhatvannyolcban. Sartre Dylannel duettet énekelt [… Tovább]
Alberto Savinio: Niobé (2001) Fehér verejtéket gyöngyözik a szikla; egykor királyné volt, karcsú nőalak, most vak szemgödréből obszidián-fényű tiszta víz fakad. Kőszoborrá dermedt, befagyott a tájba, áll a holt anyaság romjai felett, tehetetlen karját ürességbe tárja, nem [… Tovább]
Elmondható-e egy kerek történet pontosan ötven szóban? Ami hajdan játéknak indult – rögeszmévé vált. Íme egy kis ízelítő… * Remegő kézzel helyezte a fekete tokot az asztalra. Lelkére úgy tapadt a b?ntudat, mint a dobozra a többhetes por. [… Tovább]
