Ami hajdan játéknak indult – rögeszmévé vált.
Íme egy kis ízelítő… *
Remegő kézzel helyezte a fekete tokot az asztalra. Lelkére úgy tapadt a b?ntudat, mint a dobozra a többhetes por. Határozott mozdulattal csapta fel a tetejét. Szeme, és ujjai egyszerre futottak végig a karcsú testen. Kívánta! Érezni nőies vibrálását a vonó alatt, és megszülni — ami még sohasem sikerült — a tökéletes hangot.
Megtorpant. Felrémlett előtte az undorító csúszómászók képe, de a vágy erősebb lett félelménél. Kibújva cipőjéből, lábujjait a rét húsos fűszálai közé fúrta. Néhány bizonytalan lépés után széttárt karokkal és égnek szegezett tekintettel gyermeteg futásba kezdett. Megszédült, hanyatt vágódott. Boldogság töltötte el. Combja belső oldalán hangya mászott felfelé. Kislány volt… Hetvenévesen.
— Így kellett történnie! — ismételgette gépiesen három hónappal ezelőtt, a totálkáros autója mellett állva — Hisz annyira elkényelmesedtünk…
— Így kellett történnie — jegyzi meg halkan most. — Különben sosem tudom meg, milyen illata van az átázott főnek, milyen a boldog gyerekek hangja az oviból hazafelé…
— Ma sincs több időnk, csak már nem rohanunk… Élni.
Ahogy haladt végig a házon, egyre nőtt benne a düh:
— Hát, ezek az új lakók végleg kihoznak a sodromból! — gondolta. — Micsoda rendetlenség! Minden csupa kosz, és ez az ízlés… Túlcicomázott, giccses dolgok halmaza. Babarózsaszín függönyök. Pfuj! Hiába próbálkozom, semmivel sem tudok rájuk hatni. Vasidegzetűek! Pedig egy kísértetnek is lehetnek elvárásai…
„A megfelelő pillanatban megdöntöm a járgányt. Bedőlök a kanyarban, élvezem a száguldást két keréken, pusztán egy sisakkal a fejemen. Az út mentén parkoló Honda gazdája a nőjével beszélget. Miközben elsuhanok mellettük, intünk egymásnak… Ideje lesz pihenőt tartanom.”
Végiggurulva a gyorsétterem parkolóján, az egyik fiatal megjegyzi:
— Oda nézz! Egy karbonszálas versenybringa!
A csónak oldalának verődő hullámok monoton hangján kívül csak a hideg szél zúgását hallotta. A mögötte álló sötét alak hangtalanul, ütemesen evezett. A férfi gyermekkora óta imádta a vizet, de ez volt eddigi legfontosabb útja. Érkezését komoly arcú, ünnepélyes tömeg várta.
Mielőtt partra lépett, a révész még kivette szájából a rézpénzt…
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Szél Zsolt
