Vers

Tiszai anzix

*   A Tisza hátán billeg a csárda fénye. Nyárfalevelek kapkodva búcsúznak, amint a lapátok a hullámokba csúsznak s átvonszolnak bennünk a túlsó révbe. A komp, a parti állatok muzsika hangjára a folyóval, lágy keringőjét járja. Szemben fűzfa hölgyek mossák [… Tovább]

Vers

Játékvariációk

A kép a Lányom tárlatán készült, amely jelenleg is látható az Eötvös10-ben.*   Játszottam   Könnyű örvényben örökös hűségben fércelem jelenem hullva szakadékba talpig fehérben ringatózva babérkoszorút dalolva csókos homlokunkra.   ***   Játszom, pattogok, mint a labda, az internet [… Tovább]

Vers

Csak vele

  Megtépázott esőcsepp koppan, kopottas ereszből ömlik, vele tart a rakoncátlan öröm, a kínkeserves feltételezés, hogy akarlak. Eressz el, nem vagyok és nem is leszek a tied, de ezt te úgysem értheted meg.   Felhőtlen ábrázatom lágy mélyedései pedzegetik igazam [… Tovább]

Vers

Feladat

Szunnyad a világ Lesüllyedt mélyre Azt hiszi rálelt Sorsa tüzére Lelke csendjére Ősmenedékre De nem! Szunnyad a világ   Éberen vigyázz Álma hitére Lényedet készítsd Ébredésére Szíveddel vésve Isten egére A fényt! Éberen vigyázz  

Vers

Álomfoszlány

az éj rámölelte fekete leplét– ilyen lehet a nemlét –lebegsz a semmibe’ne reszkess ennyirehúnyt szemhéjad védelemmögötte a végtelenmajd lassan hajnal szivárogfüggöny résén – látodszívembe csempész új világot

Vers

A paplan

*         Egy hideg reggel februárban a szél dúdol egymagában. Bakancs koppan fagyott sáron rajtam van a nagykabátom.   Elindultam messzi tájra a lelkemet lelked várja. Azt kérted, hogy nálad legyek nincs lovam, hát gyalog megyek.   [… Tovább]

Élménybeszámoló

Ha már a fényt megláttad…

“Élménybeszámolóm” groteszk feldolgozása személyes – hasonló cím alatt megírt – élményemnek…Túlzásaival az eredeti írás komor hangulatát próbáltam itt “jobb kedvűre” átkonvertálni… Az írásommal nem kívántam általánosítani, és bárkit megbántani, de jelezni igen, hogy nekem szerencsére gyakran volt/van szerencsém…*     [… Tovább]

Vers

28

Kereslek magamban. Huszonnyolc éve nézem arcod. Emberebb vagy nálam. Csodállak, kegyetlen tükör, gondoskodó valóság. Szimbiózisunk olajozottan működik. Fajsúlytalan napok egymásutánja teremt légüres teret. Mondd, kedves, mióta lettünk ünneptelenek?

Vers

Terveim

    A jövőt már rég elfelejtettem. Csak Ma van – s a ma végén… egy holnap? Az is ma lesz… És a semmi felé ilyen üres ma-holnapok tolnak.   A múltat is elfeledtem régen. Mából lesz a tegnap? – [… Tovább]