Nap: 2012.03.18.

*   A Tisza hátán billeg a csárda fénye. Nyárfalevelek kapkodva búcsúznak, amint a lapátok a hullámokba csúsznak s átvonszolnak bennünk a túlsó révbe. A komp, a parti állatok muzsika hangjára a folyóval, lágy keringőjét járja. Szemben fűzfa hölgyek mossák [… Tovább]

A kép a Lányom tárlatán készült, amely jelenleg is látható az Eötvös10-ben.*   Játszottam   Könnyű örvényben örökös hűségben fércelem jelenem hullva szakadékba talpig fehérben ringatózva babérkoszorút dalolva csókos homlokunkra.   ***   Játszom, pattogok, mint a labda, az internet [… Tovább]

  Megtépázott esőcsepp koppan, kopottas ereszből ömlik, vele tart a rakoncátlan öröm, a kínkeserves feltételezés, hogy akarlak. Eressz el, nem vagyok és nem is leszek a tied, de ezt te úgysem értheted meg.   Felhőtlen ábrázatom lágy mélyedései pedzegetik igazam [… Tovább]

Szunnyad a világ Lesüllyedt mélyre Azt hiszi rálelt Sorsa tüzére Lelke csendjére Ősmenedékre De nem! Szunnyad a világ   Éberen vigyázz Álma hitére Lényedet készítsd Ébredésére Szíveddel vésve Isten egére A fényt! Éberen vigyázz  

az éj rámölelte fekete leplét– ilyen lehet a nemlét –lebegsz a semmibe’ne reszkess ennyirehúnyt szemhéjad védelemmögötte a végtelenmajd lassan hajnal szivárogfüggöny résén – látodszívembe csempész új világot

*         Egy hideg reggel februárban a szél dúdol egymagában. Bakancs koppan fagyott sáron rajtam van a nagykabátom.   Elindultam messzi tájra a lelkemet lelked várja. Azt kérted, hogy nálad legyek nincs lovam, hát gyalog megyek.   [… Tovább]

Kereslek magamban. Huszonnyolc éve nézem arcod. Emberebb vagy nálam. Csodállak, kegyetlen tükör, gondoskodó valóság. Szimbiózisunk olajozottan működik. Fajsúlytalan napok egymásutánja teremt légüres teret. Mondd, kedves, mióta lettünk ünneptelenek?

    A jövőt már rég elfelejtettem. Csak Ma van – s a ma végén… egy holnap? Az is ma lesz… És a semmi felé ilyen üres ma-holnapok tolnak.   A múltat is elfeledtem régen. Mából lesz a tegnap? – [… Tovább]