az éj rámölelte fekete leplét – ilyen lehet a nemlét – lebegsz a semmibe’ ne reszkess ennyire húnyt szemhéjad védelem mögötte a végtelen majd lassan hajnal szivárog függöny résén – látod szívembe csempész új világot
Legutóbbi módosítás: 2012.03.18. @ 13:58 :: Havas Éva
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel.
Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin...
Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))