Éles Attila : A paplan

*

 

 

 

 

Egy hideg reggel februárban

a szél dúdol egymagában.

Bakancs koppan fagyott sáron

rajtam van a nagykabátom.

 

Elindultam messzi tájra

a lelkemet lelked várja.

Azt kérted, hogy nálad legyek

nincs lovam, hát gyalog megyek.

 

A főváros még sincs messze

Nálad leszek holnap este.

Erdőn megyek, s falvakon át

közben iszom apám borát.

 

Folyton mentem, meg nem álltam

mégsem fáradt el a lábam.

Ajándékot viszek neked.

Azt remélve, megszereted.

 

Fagytól, bortól pirult arccal.

Zsákomban egy kis malaccal.

Megérkeztem a városba

itt toporgok a kapudban.

 

Belépek a díszes házba,

batyum viszem a konyhába.

Kereslek és valahára

rátalálok a szobádra.

 

Ágyban fekszel, rajtad paplan

jaj, de sajnos nem magadban.

Jóska volt az s egyből látszott

többek vagytok, mint barátok.

 

Pirult arcom hófehér lett

Te nekem nem ezt ígérted.

Azt mondtad, hogy holtomiglan.

Most meg itt van ez a paplan.

 

Úgy eljöttem, nem köszöntem.

Batyum hátamra kötöttem.

Csak nyeltem az utam porát.

Mind megittam apám borát.

Legutóbbi módosítás: 2012.03.18. @ 13:54 :: Éles Attila
Szerző Éles Attila 68 Írás
Csak írogatok, az esélytelenek nyugalmával.