Horváth István : KÍVŰLRŐL NÉZVE

2012.03.22. Horváth István Vers 10
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

rezzenéstelen arc

álom-nélküli égő szemek

keres kutat konokul

szeme sarkából

mély árok húzódik

könny

könny vagy az eső lehet

egyre megy

s egyre megy

sőt szökell ugrik ha

valami mégis fölcsillan

aztán gondolatban

megint csak legyint

——-

estére eldől mint egy zsák

s dőltében már szinte alszik

motyogva gondol nagyokat

ma is álmában gyarapszik

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.03.22. @ 16:51 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.