Gyűrött angyalok, értéktelen glóriák,
megretten elméd, folyton utolér munkád,
fekhelyed már nem csak deszka és szalma,
prűd poloska mintha nem is téged akarna.
A füledben szól a jövőd, s csengőhangod
letöltheti bárki, ha úgy tetszik s alkot.
Sok technika az embereknek csobolyó,
vagy csak hiányzik hitéből, ez a folyó?
Eladod lelked, vagy csak koromba rejted
zsibbadó állkapcsaidból kivett csipet,
jeled űrbe vezet, hol fogy a lélegzet,
ki vagy, jelened is csak eltévedt üzenet?
Száguldó sávszélességű autópályák
vezetnek a múltadba, de hamar lezárják,
hagyod, s szolgaként emlékeid bankba teszed,
mielőtt élhető jövőd zálogba reked.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.22. @ 16:54 :: Radnó György
