dudás sándor : Látomás

 


 

Lassú,

de biztos harapás

a szíven, –

idegenné

sajdul

a holnap.

Ezekért

a lekéshetetlen

érkezésekért

álmok,

tüzek,

zászlók

lobogtak?!

 

Hiányt festenek

szemedre

vélt utazások

vakképei,

felmér árnyak

hullámhossza,

s belépve

az éjszakai házba,

haza találsz.

 

Nem hitted volna

mennyi ismer?s

fogad!

Nem hívnak magukhoz,

egyszer?en

intenek,

bólintanak,

tekintetük

megnyugtatós:

ez a rend

szolgálja

a végtelent!

 

Ablaktalan

világokon

kitekintesz,

teremtett fényen

végighúzódik

egy üres út,

rajta levett

kalappal

ballag

az elhagyott

s elhagyó

id?.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.03.27. @ 18:14 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 771 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.