Seres László : Kitaszítottan

Nyomtatás

Őt kérdezd csak, ha szemed homályba vész

kirajzolatlanul s árnyak mögött fény se dereng.

Őt kérdezd,a kitaszítottat,

kit szétszabdaló fájdalomvágyak

holt karéja csipkéz

karonülő gyermeki hittel,s nem érzi,

csak önmaga leheletét,mikor nincs más,

ami a szív zsilipjein átszivárog,

embertől emberig, s fél,

ha lámpát gyújt az alkony,

és ritkább lesz a fény a sötétségnél…

Őt kérdezd csak,a kitaszítottat,

aki egykor fényben járt itt

megáradt folyókra zuhant alá

otthonra vágyó jeges sodrásban,

vagy aranyrögöket görgetett öntudatlan,

s útját bűnnel, bűnhöz mérté 

megtisztulást áhított kezek.

Őt kérdezd csak,a kitaszítottat

Istenről és hazáról,

-a beléd ivódott gyűlölet helyett-

hogy befogadhasd,amíg nem késő.