Takács Dezső : Városszél

Egy rozsdás vasszéken ül a lány

márciusnak idusán,

mögötte avas gaz között

meztelenre vetkőzött háza

letérdelt az út sarába.

 

Áldott fény csorog a tájra,

szemét lehunyja,

arcát belemártja,

szájából kibuggyan a dal.

 

Húsz-tizenkettő,

te feneketlen teknő,

vigyél magaddal!

Vigyél magaddal!

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.