Egy rozsdás vasszéken ül a lány
márciusnak idusán,
mögötte avas gaz között
meztelenre vetkőzött háza
letérdelt az út sarába.
Áldott fény csorog a tájra,
szemét lehunyja,
arcát belemártja,
szájából kibuggyan a dal.
Húsz-tizenkettő,
te feneketlen teknő,
vigyél magaddal!
Vigyél magaddal!
Legutóbbi módosítás: 2012.03.20. @ 07:26 :: Takács Dezső