Éles Attila : Bocsánatot kérek

*

 

Haragos volt a reggel. A tél,

fagy fogával a bokám mardosta.

A kabátom ujján bebújt a metsző szél.

Hozzád indultam. Talpam alatt

fájdalmasan nyikorgott a fagyott hó.

A sarkon sült gesztenyét árult

egy idős nő. Mellette koldus kuporgott

kezét a parázshoz tartva. Vettem egy

zacskó gesztenyét, a koldus rám nézett

nem kért csak igézett. Odaadtam a gesztenyém

felét aztán tovább indultam feléd.

Gondolataim, mint a hullámzó víz, minek

tetején megcsillan a nap, de a hullámvölgyben

sötét marad. Nem kellett volna veszekednünk,

nem kellett volna elrohannom. Hagynom

kellett volna, hogy elmondd, hogy értsem

mi a gond. Én már megbocsátottam.

Az üres zacskót a zsebembe dugtam.

Lassan hozzád érek, azt hiszem, bocsánatot kérek.

Legutóbb szerkesztette - Éles Attila
Szerző Éles Attila 68 Írás
Csak írogatok, az esélytelenek nyugalmával.