Radnó György : Egy nagy hegy vagyok

 

Csak egy nagy hegy vagyok, kit emelt a sors,
alakom a parancs, néha h?vös s néha csillogok,
dics? fent lenni csúcsomon, a lélek dics?sége,
s amíg körbeér a szemed, tágulnak a repedések.
Szellemek koptatják útjaimat, öltöztetnek növények,
a tél fehér palástot ad, s kigombolom, ha jön a tavasz.
bens?mben a kövek, mind fényt követelve reped, 
helyezkedik, s ha mégis kifordul, völgybe veszik.
Fürge forrásnak adok helyet, fiatal még és szemtelen,
nagyra tör?, álmában hódít folyót, tavat, tengert.
Délr?l a nap támad, északról a fagy repeszt,
talál rajtam minden mag helyet, bokrok és fák
hajat, szakállat festenek rám, csak a fejem kopasz,
hol fennsíkomon boldogan báránykáimat oktatom.
Legutóbb szerkesztette - Radnó György
Szerző Radnó György 140 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...