H.Pulai Éva : MEGJELENT!

MEGJELENT KOOSÁN ILDIK: AZ IDŐK SODRÁSÁBAN CÍMŰ KÖTETE

 

 

 

 

Koosán Ildikó

AZ IDŐ SODRÁSÁBAN

 

VERSEK, GONDOLATOK

2009 – 2011

 

 

Emlékszünk még az almanach-költőkre? Nem söpörtük ki mindőjüket az irodalmi közbeszédből?

Kár érettük, hiszen ők teremtették meg az igazi nagy költészet nyelvi nyersanyagát, ők munkálták ki a megújhodás formavilágának alapjait, ők teremtettek befogadó közönséget a literatúrának, s teljesítményük csak az óriások árnyékában vált elfeledhetővé.

Koosán Ildikó ízig-vérig a tizenkilencedik század gyermeke, népi elkötelezettsége, formakultúrája, tiszta erkölcsisége onnan táplálkozik. Korszerűtlen lenne? Nem hiszem. Inkább egy értékrend vállalható kincseit menti át zűrzavaros, értékvesztésre hajlamos évtizedeinkbe. Megtisztítja a régi ékköveket, ha kell, új foglalatban csillantja fel őket. Az ujjait azonban mindvégig a mai világ pulzusán tartja, a régi gyűrűk, kövek mai érverésünk energiáit is kiragyogják. Képei, szókapcsolatai, pontos versei, a bennük munkáló töretlen hit és elsöprő szenvedély valódi költővé avatták.

S egyre kevésbé megkerülhetővé.

 

Gyimesi László

 

 

A Természethez

           

Nincs más, akit szolgálni érdemes!

Kíváncsiságom hajszol, és keres

más tisztelendő eszményképet itt,

s nem érnek fel teremt? létedig.

 

Ősrobbanástól tér-időnkön át,

génekbe kódolt ősharmóniád

lesi az ember érthetetlenül:

Az egyszerű oly összetett belül.

 

Ha voltam, létem érted létezett,

ösvényt nyitottál, tiszta kék eget,

hitet kerestem benned, és hazát,

azilum voltál annyi éven át.

 

Alkonyomban is kérlek szüntelen

Társam, Barátom, Hitem, Istenem,

légy kísérőm a deres réteken,

míg kőfolyamba torkol életem.

 

2009 októbere

 

 

 

Észre sem veszem

 

Ez a képem, s képed a falon,

ez a szobám, csöndes oltalom,

ez a házam, bástyám, várfalam,

ez a magány, benne jómagam.

Ez az utcánk, kopott járdasor,

ez a hazám, hogy éljek valahol,

ez a sorsom, kirótt szerepem,

ez az életem… s észre sem veszem.

 

2007. június 10.

 

 

 

“Borsod megyében Szikszón születtem, de gyökereim Nagybánya- Alsófernezelyhez kötnek. Általános iskolába Miskolcon, „Alsófernezelyen” gimnáziumba Nagybányán jártam. Ezekben az időkben kezdtem írni, amit a korommal járó átmeneti hobbinak tartottam. A negyvenes évek végén választanunk kellett a román, vagy magyar állampolgárság között, mi az utóbbit választottuk, 1950-ben hazatelepültünk.

Orvosegyetemet Debrecenben végeztem.  Üzemorvosként, körzeti orvosként, laboratóriumi és higiénés szakorvosként tevékenykedtem.

Később osztályvezető főorvos voltam Veszprémben, majd több mint tíz éven át igazgató főorvos megyei intézmény élén, Szombathelyen.

Nyugdíjazásom után kezdtem újra írni. Saját verseim és műfordításaim összefoglalójaként eddig öt verseskötetem jelent meg. Az idő sodrásában címmel  most megjelent könyvemben az utóbbi 2- 3 évben írt versek szerepelnek.

Természetcsodálatom és természetszeretetem mindvégig megmaradt.”

 

Koosán Ildikó

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1137 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva