M. Fehérvári Judit : A Hely

A könyvborító Nagy Sándor Zoltán debreceni grafikus munkája.

 

 

Mégis otthon kellene lenni.

Egyszerűen a tárgyaink között.

Már a harmadik tepsi meggyest sütném,

míg te csak chatelnél,

én meg mosogatnék,

ahogyan ezt megszoktuk már.

 

Később filmeket néznénk,

s beszélgetnénk, meg Flopot zavargásznánk,

és kikotornánk a labdáját a leglehetetlenebb helyekről is, mert nem tűrnénk a nyüszítését tovább.

 

Aztán jó nagy séta következne

vagy napraforgómag porszívózás,

ha Krisz is itt volna, mert ez nálatok szertartásszámba menő szokássá vált.

 

Az ünnep nem lehet piros betűs

a szotyola nélkül…

 

És álmodnátok nagy utazásokról

én meg messze tartanám magam a vonatoktól

-gyermekkoromban mindig a szemembe ment

a gőzös füstje és csupa korom volt az arcom

régen volt, de nem számít már ez sem-,

csak hallgatnék…

 

Igaz, sokszor harminc órákat meg még hatot ültem, feküdtem, álmodoztam egy kupéban

az akkori nagy Szovjetunióba menet és jövet.

 

Ezért tanultál oroszul és ezért írtad a vázlatfüzeted elejére, hogy a lakhelyed Moszkva Fűzfa utca

hat és fél szám B épület…

 

Már nem voltál itt, mikor zokogva szembesültem azzal, hogy mi már soha nem megyünk együtt Oroszországba és nem éled meg majd a sokadik magyar köztársaság kikiáltását sem,

mert biztos, egyszer ilyen is lesz…

 

Míg írom e sorokat kisült a következő adag is…

 

Gépiesen veszem elő a szitát, porcukorból

szíveket formálok a szeletekre, s otthon vagyunk.

Beülünk a fenyőfás szobába, ahol minden LED felkapcsolva, s az ablakon a nyolc éves korodban

formált üvegfestékes húsvéti nyuszi kíván

áldott ünnepeket…

 

És valahonnan nagyon messziről eszembe jut, hogy énekelni kellene, mint gyermekkoromban apám,

mikor elkezdte a „Mennyből az angyalt”,

amit te sohasem bírtál, meg rajtam kívül senki sem…

 

De megpuszilnánk egymást mégis,

Mind felkucorodnánk a franciaágyra, s tiszta

„Szeretlekkel” volna tele az a Hely, az otthon

VELED.

*

És mégis otthon kellene lenni.

Egyszerűen a tárgyaink között.

 

Debrecen, 2016. december 31.

 

 

Megjelent az Agria Folyóirat tavaszi számában.

Legutóbb szerkesztette - M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.