Kiss-Teleki Rita : Megvár

 

A világom gyorsan izzott,

színesen, de zavarosan,

akkor soha semmi sem volt

tiltott, néztem, hogy a testem rohan.

 

Magam akkor nem szerettem,

szeretett hát más helyettem.

 

És a világ pörgött, forgott,

használtak és kihasználtak,

fáradt lettem… üres, romlott,

prédája a rohanásnak.

 

Magam már úgy nem szerettem,

szeretett sok más helyettem.

 

Majd a testem leült, így szólt:

„ments meg engem, ments meg minket,

ments ettől a széthullástól…

nem látod, hogy beteg lettem?

Elég volt a rohanásból!”

 

Most már mindent másképp látok,

semmi sem tolakszik úgy, mint régen,

szelíd csókok, huncut álmok

és helyén ül a büszkeségem.

Már neked adok csak magamból,

kicsit mást, de sokkal többet,

és mást várok egy pillanattól,

mert tudom… a jövő megvár…

és a múlt sem kerget.

 

Legutóbb szerkesztette - Kiss-Teleki Rita
Szerző Kiss-Teleki Rita 42 Írás
1975-ben születtem, Bonyhádon, jelenleg Budapesten élek. A versek iránti vonzalmamat középiskolai tanárnőmnek köszönhetem, volt is akkoriban néhány versírási próbálkozásom, de felnőttként eltávolodtam az irodalomtól. Azonban néhány éve, egy súlyos betegség következtében sok időt kényszerültem magammal tölteni. Ez idő alatt rengeteget tanultam türelemről, szeretetről, odaadásról. Éreztem, hogy a félelmeimet, fájdalmaimat ki kell írnom magamból. Írtam novellákat, kisregényt, végül mégiscsak a versírás szerelmese lettem. Verseim nemcsak a betegségemről, mint tabutémáról szólnak, a legszemélyesebb történeteimet dolgozom fel bennük. Saját kötetem még nem jelent meg, de publikáltam már nyomtatott és elektronikus folyóiratban is, valamint verseim irodalmi antológiákban is szerepelnek.