TÚZOK

 

Csíkot sosem égre húzott,

füves pusztán él a túzok,

megismerni ezer közül,

egész alacsonyan röpül,

zömök, testes madár, súlyra

annyit nyomhat, mint a pulyka,

ették régen sülve, főve,

ma már kevés él belőle,

jó ideje védett madár,

az ember is barátja már,

s hogy a párost baj ne érje,

ügyel is a dürögésre,

hiszen sorsa, élte, násza,

beívódott már a tájba.

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 997 írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.

6 Komment

Hagyj üzenetet