Sonkoly Éva : …ami messze

 

 

Szétszórva néhány tavasz-pillanat.
Ott a fák alatt pár százszorszép, 
felettük  énekesmadarak dala száll,
új vendégük egy vörösbegy…
boldog kismadár.

Színesedő fák közt. lépteim mögött
emlékek bújnak össze. Suttog a táj.
Magamba nézek, majd útra figyelek.
Mindig az kellene, ami messze…

Szél lapozza a felleget, valamit keres
– üres az út pora.

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"