Marthi Anna : úgy

úgy írok neked kisajátíthatatlanul önmagunkba zárva

új kedves mozdulatában éberen tetteimben még árva

alakom legképlékenyebb harmóniákban már céltalanul

elengedésekben kitartani egótlanul a megmaradásban

várt összecsengések visszahullnak még fájó sebekre

s mégis emberbőrbe szűkülök viselve azt mint terhet

de sokkal napfényesebb már nem tudunk úgyse lenni

ezért akik ők is mi és fordítva mindjárt újulni eleredni

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak