Bogdán Mária : Talán még nem késő

Nyomtatás

Felborzolnak hajat és kedélyeket,

trombitát is fújnak büszke, böjti szelek.

Szónokok ülnek fordítva lovakon,

gőgös szavakat szül illékony hatalom.

Márciusi ifjak pupillája tág,

sötét szembogaruk nem is figyel rád.

Apák nyakában kicsi huszárkájuk,

gondos anyai kéz kokárdát tűz rájuk.

Hullámzó tömegben tekintetük féltő,

gumigolyók elől futni még nem késő.

Forradalmat csinálna a „csőcselék”,

sokan vannak, de a szándék az nem elég.

Otthon maradtak a fotel-harcosok,

az ő csillaguk majd csak holnap ragyog.

Kissé csúszkálós a nagy nemzeti lépcső,

Sikáljuk le együtt, talán még nem késő!

/ Illusztráció: saját fotó/