Naszluhácz Judit : Idegen földben

Kedves Ilona!

Mindenképpen szeretnék ellenőrzést kérni. Köszönöm!

Száz év szitált vén, bús magányt,

belepte jótékony pora,

letűnt kor véres lábnyomán,

tört csontok örök csend hona.

 

Zúgott a megveszett világ,

tombolt a bűn, mint bősz bika,

távolba fújta vad vihar,

vonult százezer baka.

 

Elhagyva otthont és hazát,

hevült lélekkel lépkedett,

sakkbáb királyok asztalán,

végső útjára érkezett.

 

Tajtékos égre feltekint,

bukik mellőle hű barát.

Hol most az Isten?! – így kiált,

káromol Teremtőt, anyát.

 

Pokol szakadt a földre rá,

szelek hátán végzet kaszált,

forró szíveken átszökött,

ólomba költözött halál.

 

Hollók ültek száraz fákra,

haláldalt zengve szüntelen,

Isten nézte barbár fiát,

feketén sírt a végtelen.

 

Száz év dübörgött bűnösen,

elfeledett hős Katonák,

hantjuk besüppedt szürke rög,

pipacs nő szívükből talán.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!