Czirják Jolán : Pirkadat

 

Nem siettetett. Megcirógatva álmom,

lágyan ringatott a lassú eszmélés felé.

Aztán, ahogy kinyílt szemembe hunyorgott, rámosolyogtam.

Kitártam ablakom, hogy utolsó perceit velem töltse el.

Holnap újra értem jön, s én boldogan várom akkor is…

*

Hiába vártam, nem jött ma értem.

Nem ült a hűvös párkányszegélyen.

Helyette sűrű köd lepte házam,

sötét szobámban – magamba zártan –

szomorkodom…

 

Talán a holnap felissza könnyem,

szememre hajnalt szalajt, miközben

cirógatóan suhint a napfény,

s vidám mosollyal köszön be ismét –

reménykedem…

 

 

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"