Sonkoly Éva : …régen

 

Gondolatban messze látok.

Ott a poros úton mezítláb

öreg anyóka lépeget, nyomában

sebesen fut egy szőke kisgyerek.

 

Anyóka szeme barna, csillogó.

Keze redőkben, dolgos, öreg kéz.

Reá lepke száll, ketten nézik bíbor himporát.

A kisgyerek kék szeme, aki ma már nagymama,

s az anyó szeme, amely régen, örökre csukva.

 

Párás az a régi kép, a csodák ideje elmúlt rég…

Néha felidézem nagymamám meséjét, lepkékről, 

másról, csendes napok, vele üzennek fentről

– az angyalok.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 576 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"